Az, hogy az emberek kiket tartanak követendő példának nagyban meghatározza egy társadalom szerkezetét. A Cápák között, azért tölt be különleges szerepet a magyar köztudatban, mert lehetőséget biztosít arra, hogy az ötletgazdag, dolgozni akaró tehetséges emberek megvalósíthassák az álmukat. De mi jellemzi a karizmatikus vezetőket? Milyen viszonyban vannak a társadalommal? Hogyan alakult a róluk alkotott képünk?
Alapvetően a karizmatikus vezető olyan személy, akivel megéri jóba lenni, olyan képességei vannak, amelyek jobbá tehetik a társadalmunkat és az életünket is.
A karizma fogalma a görög charisma kifejezésből származik, ami az Újszövetségben tizenhétszet fordul elő, és minden esetben olyan szellemi ajándékra vonatkozik, amelyet Isten szeretetből ad az emberek számára. Alapvetően az üdvösség is kegyelmi ajándék (Róma 5:15-17), de ezen felül olyan szellemi ajándékokat is említ Pál apostol az 1 Korinthus 12:9-11-ben, mint a bölcsesség és tudomány beszéde, hit és gyógyítás ajándéka, csodatevő erők, prófétálás, szellemek megítélése, nyelvek magyarázata és nyelvek nemeinek a megítélése. Ezeket az ajándékokat Isten haszonra, az egyház építésére adja az embereknek.
A különleges, karizmatikus személyekkel kapcsolatos filozófia lényegében a 19.század elején került a köztudatba, olyan koncepciók mentén, mint Schelling zsenije, Hegel világtörténemi egyéniségei, vagy éppen Burckhardt történelmi nagyságai. A 19. század végén, a 20. század elején Max Weber a karizmatikus vezetőt a politikai hatalomgyakorlással összefüggésben tárgyalta. A karizmatikus vezetés esetében a politikai hatalmat nem a hagyomány, és nem is a bürokratikus racionalitás legitimálja, hanem a karizmatikus személy maga.
Manapság ezek a megállapítások sokkal inkább azokra a befektetőkre illenek, akik felkarolják a start-up vállalkozásokat, bár semmiképpen nem szeretnénk kétsgbe vonni a karizmatikus politikai vezetők meglétét, különösen itt Magyarországon, de a demokratikus nyugati társadalmakban, kétségkívül a weber-i karizmatikus vezetők szerepét, valójában a befektetők vették át, erre megállapítására nyújtanak kíváló példát a Cápák. A Cápák olyan befektetők, akik ismerik a piaci viszonyokat, sikeres vállalkozók, lehet, hogy jókor voltak jó helyen, kétségkívül elhivatottak a munkájuk iránt, ezért az alkalmazottaik is hisznek abban a vízóban, amelyet képviselnek. Az ő esetükben talán érdemes bevezetnünk a neokarizmatikus jelzőt, hiszen a weber-i karizmatikus “leader” esetében az odaadás a vezető személye iránt nyilvánul meg, a neokarizmatikus leader esetében az általa képviselt és a szervezet jövő képének részét képező értékek és célok iránt.
Végezetül pedig térjünk vissza a keresztény karizmatikus vezetők és a cápák párhuzamára, hiszen Balogh Petya nem véletlenül nevezi magát angyal befektetőnek... A karizmatikus vezetők olyan emberek, akik stabilitást és bizonyos mértékű jövőképet adnak egy induló vállalkozásnak (gyülekezetnek). Céljuk az, hogy az induló, gyermeki állapotban lévő vállalkozások elérjék az érett férfiúságot, saját lábra álljanak és profitot termeljenek. Ha krízisbe kerül egy vállalkozás akkor jó esetben anyagilag megsegítik, amiképpen Isten is kegyelmet közvetít az egyház vezetőn keresztül. A keresztény karizmatikus vezetők az egyházat készítik fel a Messiás eljövetelére, a Cápák e világot próbálják élhetővé tenni. Mindenesetre az egyház és a vállalkozás is akkor működőképes, ha olyan emberek a tagjai, akik egy adott célért hivatásszerűen dolgoznak úgy, hogy a döntéseikért, tetteikért őszintén felelősséget vállalnak a Munkátatójuk előtt, bízva annak kegyelmében. De vajon a világi siker fontosabbá vált számunkra, mint az üdvösségünk?
