Kedves olvasóm!
Nem is olyan rég hallottam egy kedves mesét, amely számomra valóságosabbnak tűnt, mint némely őszintétlen mondat a közvetlen környezetemben, ezért úgy döntöttem, hogy veled is megosztom.
Egy hatalmas és híres király, akitől a környékbeli országok lakói is rettegtek szerelmes lett egy szegény lányba - nem, nem a legkisebb fia lett szerelmes, hanem maga a király, és nem pusztán testi kívánságból, hanem őszinte szerelemből vágyódott a szíve a lány után. Megtehette volna ugyan, hogy elmegy hozzá a maga dicsőségében, pompás ruházatában, az udvaroncaival és zenészeivel együtt, és szerenádot tart neki. Ám azon nyugtalankodott, hogy ezzel a színjátékkal, csak a közöttük lévő hatalmas társadalmi különbségre döbbenti rá a lányt. A király szívének aggodalma, lelkének gyötrelme igazából az volt, hogy ebben az esetben a lány a puszta vagyonáért szeretné őt, és nem értené meg a szerelme valóságos mélységét, csak az egyik szolgálója lenne a sok közül. A király nem rabszolganőt akart magának, hanem azt szerette volna, hogy a lány önmagáért szeresse őt, hiszen nem a saját maga megdicsőülését kívánta, hanem a lányét. Ezért a lányt ilyen módon nem emelhette fel magához.
Ha tehát az egység nem jöhet létre fölemelkedés által, meg kell próbálni alászállással. A király tehát úgydöntött, hasonlatossá válik az egyik szolgához, a teendőit pedig hűséges embereire bízta. A király nem tréfából, hanem őszinte szeretetből hasonlóvá vált a lányhoz, át akarta érezni minden örömét, de minden problémáját és szenvedését is, (mert a szeretet nem vátoztatja meg azt, akit szeret, de megváltoztatja saját magát). Természetesen a lány számára is így válik megtapasztalhatóvá a király szívének a titka. A király tehát a lány társadalmi közegében forgolódott, ugyan azt a sorsot élte, mint a többi szegény ember. Történt egyszer, hogy a lányt elítélték (lopott a piacról, mivel a családja éhezett, az aprócska testvérei pedig betegek voltak). A király (immár koldusként, de a lány iránt érzett ugyanolyan lángoló szerelemmel) felajánlotta magát, mint akire a büntetést kiszabhatják. A lány sírva nézte végig, ahogy a “királyt” pellengérre állítják, leköpik és csúfolják. Szívében mélységes szeretet tört fel iránta.
(Johannes Climacus: Filozófiai morzsák alapján)
