verum

verum

Egy pillanatban

2018. április 01. - Peklac

Kedves olvasóm!

Bizony kíváncsi vagyok az észrevételeidre, hiszen így alakulhat ki köztünk a “párbeszéd”. Be is fogom ezt bizonyítani, méghozzá úgy, hogy folytatni fogom azt a történetet, amely kíváltképpen megragadta a figyelmedet, és ennek köszönhetően azt is meg fogod tudni, hogy az előbb említett történet valaminek a kezdete volt. 

(Tulajdonképpen a kezdet megragadhatatlan, hiszen az arché sem egy definiált ősanyag, ezért igazából minden általunk meghatározott kezdet egy szubjektíven kijelölt pont az idő folyamában. De gondolom Zénón apóriáit nem kell részleteznem neked. És bár Hérakleitosz szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, az emberiség nem hogy belelépett abba, hanem igazából abban dagonyászik.) 

phone-app-instagram-apoll1017.jpg

Pontosabban tehát folytatni fogom a már korábban folytatódó történetet. Ily megterhelő bevezető után jogosan kérdezheted azt, hogy melyik storyra is gondolok, de ha jól odafigyeltél (amely manapság igazán nagy kíváltság és megtisztelve érezném magam), amint a borítóját fellibbentem számodra is világos lesz.

A kávéház monoton zsibongása csak azoknak tűnhetett fel, akik nem annak a lánynak a szemébe néztek bele, akinek én. Korom fekete szemében az egykor tűzben izzó életének a hamuja parázslott.  Huszonnégy éves egyetemista lány lehetett, valószínűleg még mindig nem szakadt el saját elképzeléseitől, és úgy gondolhatta, hogy akkor lesz boldog, ha ezeket megvalósítja. Úgy viselkedett a kávéházban, mintha az Instagram több millió videója közül az egyik sematikus manifesztálódott volna. A megnyilvánulásai tehát nem voltak különösképpen figyelemre méltóak, mondhatnám, hétköznapiak voltak. A szemeiben viszont a múlt miatti bűntudat és a jövőbe vetett reménytelenség egyszerre vegyült az önmegvalósításba vetett hittel és az elfogadottság utáni vággyal. Iszonyatos szorongás fogott el, sóhajtottam, majd pedig a régóta vágyott könyvem első lapjára pillantottam, melyen ez állt: 

Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. János 12:24

A bejegyzés trackback címe:

https://verum.blog.hu/api/trackback/id/tr9013798788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása