Manapság az egyik legfelkapottabb téma az önismeret. Bizony több ismert gondolkodó megjegyezte, hogy csak egy rosszul működő társadalomban keresi az ember az identitását és az érvényesülési lehetőségét. Az identitás válság egy reakció a bizonytalan világra. Csak azok keresik az identitásukat, akik elvesztették azt.
Egy jól működő társadalomban az ember a helyén lenne, azt csinálná amit szeret azokkal lenne, akiket szeret, megbecsülve érezné magát egy közösség hasznos tagjaként és nem az irigység és a bizonyítási vágy hajtaná őt.
A vallási és nemzeti identitást kezdetben a globalizmus gazdasági alapon ásta alá. Mostanság az a tapasztalat, hogy a globalizmus, mint ideológia, azaz az egyetemes emberi jogok paradox módon nem érvényesíthetőek globálisan, minden kultúrában, legalábbis külső kényszer által nem. Vannak népek, akik inkább a biztosnak tűnő múltjukhoz ragaszkodnak, mintsem a bizonytalan jövőben reménykednek. Nem mindenki szeretné a pénz oltárán feláldozni a múltját és elveszíteni a kultúráját, és ezzel együtt az önképét.
Egy jól működő társadalomban az ember a helyén lenne, azt csinálná amit szeret azokkal lenne, akiket szeret, megbecsülve érezné magát egy közösség hasznos tagjaként és nem az irigység és a bizonyítási vágy hajtaná őt. Természetesen ilyen állapot soha nem lesz, de sokan inkább tartoznak egy rosszul működő regionális, nemzeti, vallási közösséghez, (mivel ez az otthonuk) mint az otthontalan egyetemes emberiséghez.
