Sziszüphosz maga előtt görgeti a követ, mielőtt viszont a kővel felérne a hegy tetejére, a kő visszagurul a Tartaroszba.
Az istenek ítélete sújtotta Sziszüphoszt, mivel megvetette őket és kifecsegte titkaikat, a halált pedig egy csellel megkötözte. Sziszüphosz igazi esztétikus alkat volt, szerette a világot és szeretett élni a vágyai szerint. Most pedig szenved, de nem pusztán a fáradság gyötri őt, hanem a hiábavaló munka tudata is. Ebben a hiábavaló gyötrődésben a lelke talán még a testétől is jobban elfárad, de tragikus sorsában mégis van egy kevés idő, mikor kő nélkül sétál le a pokol felé, és "ekkor boldognak kell képzelnünk őt." Sziszüphosz ebben a pillanatban halkan nevet a sorsán. Tudatosította az örök szenvedését, de most mégis boldog mert a kő, amiért lemegy a pokolba csakis az övé. Nevetésével áll bosszút a sorsán, így győzi le azt és vele együtt az isteneket is. Ez a kacaj a szellem magányos, gúnyos nevetése. A kacaj egyre hangosabban rezonál a pokol felé vezető úton a Tartarosz holt lelkeivel, és őrült káoszba torkollik. A káosz akkor hág a tetőfokára, mikor a pokol mélyén, Sziszüphosz újra megragadja a követ. Ez a szellem szolgaként tekint Sziszüphoszra, az istenekre és a saját sorsára is.
A bölcs ember, aki a kősziklára építette az ő házát
Egy kő zuhan le az égből, amihez kéz nem ért. Ez a kő nem a hegyről gurul alá, hiszen sohasem görgették fel azt oda. A sorsot, Sziszüphoszt és a poklot is összezúzza. A legtöbb ember tudta ugyan, hogy ez a kő létezik, de nem hitték, hogy valaha meg fogják látni. Sziszüphosz nap mint nap szembesült sziklájával, és annak nyomasztó terhével, ez a szikla viszont hirtelen tűnik fel és minden eddigi elképzelést, világrendet összedönt. Mindezt azért, hogy erre épülhessen egy olyan világ, ahol a kacaj nem a sors fölötti gúnyos nevetést, hanem olyan örömöt fog jelenteni, amely a szabadság folyamatos megújulásából fakad.
A bölcs építőmester, nem görgeti a sziklát, hanem arra építi a házát, még akkor is ha Sziszüphosz számára ez érthetetlen, mivel ez már nem a determinisztikus fátum, hanem olyan munka, amely könnyű és gyönyörűséges.
